Ismertetõi: 58 cm. A gácsér feje és nyaka fémeszöld; a nyakon keskeny, fehér gyûrû. Melle bíborbarna, oldala és hasa világosszürke. A fehér farok közepén fekete, visszahajló "gácsértollak". Csõre zöldessárga. A tojó barnásan mintázott; csõre zöldesbarna, a csõr szegélye narancssárga. Gácsér és tojó szárnyán egyforma, fémesen csillogó, bíborkék szárnytükör, melyet mindkét oldalán fehér vonal szegélyez. Lábuk narancsvörös. Nyárvégi tollruhában a gácsér sötétebb tollazatú tojóhoz hasonlít, de szárnytükre csillogóbb, melle barnásabb. Repülése gyors. A tõkés réce tojót a kendermagos réce tojótól valamivel nagyobb teste, bíborkék szárnytükre, kevésbé hegyes szárnya; a nyílfarkú réce tojótól nagyobb feje és csõre, vastagabb nyaka, a kétoldalt fehéren szegett szárnytükör, rövidebb, fehéres farok; a kanalas réce tojótól nagyobb termete, hosszabb nyaka, kisebb csõre különbözteti meg.
Hangja: A házi récéhez hasonló hápogás.
Élõhelye: A vizeken mindenfelé gyakori; télen tengerpartokon és folyótorkolatokban is. Fészkét víz közelbe, dús növényzet közé talajra; ártéri füzek lapos koronáiba, kazlakra stb. építi. Magyarországon gyakori fészkelõ. Kora tavasszal és késõ õsszel nagy tömegekben vonul át.
M. o. az átvonulók II-III, illetve IX X hónapokban.